„Szimatolunk és nyomot hagyunk…” című grafikáim a diplomasorozatom. A képek technikája a mezzotinto, és saját fotók alapján készítettem őket. A sorozat készítésekor a városban jelen lévő természet megjelenítése volt a cél: parkok és az azt benépesítő alakok – kutyák és gazdáik.
Szimatolunk és nyomot hagyunk 1.
Nem akartam egyszerű zsánerképeket készíteni, ezért úgy alakult, hogy a táj és az alakok nem „tudtak” egy képen megjelenni.
A sorozat első darabja: tájkép, kutyák és gazdik nélkül, a többi pedig kutyák és gazdikról készült képkompozíciók. Ez utóbbiak esetében a tér fiktívnek látszik, egy-egy elem jelöli csak, hogy parkról van szó. A képek sorozat volta kapcsolja egységbe az egyes grafikákat. Vagyis az, ami önmagában nem mutatja a teljes valóságot, az a többi résszel együtt lesz kerek egész.
Szimatolunk és nyomot hagyunk 2.
Mindig is szórakoztatott a városi kutyák látványa, viselkedésük, járásuk, nézésük, lelkes szimatolásuk, bizonyos fajták külső megjelenése, őszinte ragaszkodásuk és rajongásuk a gazdik iránt.
A témát tekintve azonban teljesen kívülálló vagyok: sosem volt kutyám és valójában némelyiktől még félek is. A képek esetében is a tartalom hordozója, a forma volt az elsődleges. Az eszközök, a kompozíció és a technika közvetítésével születtek. Ugyanakkor ennél a sorozatomnál tapasztaltam először nagyon egyértelműen, hogy valahogyan belekerülnek a műbe a gondolataim, személyiségem – mindaz, ami bennem van és hogy „önállóan” alakul valamilyenné egy kép, ha hagyom.
Szimatolunk és nyomot hagyunk 3.
Szimatolunk és nyomot hagyunk 4.
Szimatolunk és nyomot hagyunk 5.
Hírek
Hahó!!!
„Ne mondd a mondhatatlant, mondd a nehezen mondhatót” tanácsolja Nemes Nagy Ágnes. A mondhatatlan aztán majd vagy elmondja magát vagy nem” – teszi hozzá Ottlik Géza.
Hiszem, hogy lehetséges a kommunikáció, amely szavak segítségével is, de – ami számomra még fontosabb – szavakon túli, megfoghatatlan, titokzatos módon jön létre akár emberek, akár Isten és ember között, vagy egy műalkotáson keresztül alkotó és szemlélő közt.
Szavazás