Lengyel Orsolya
grafikus művész

Ijesztő lehet néha, hogy mennyire nem ismerjük és nem értjük egymást. Ám legalább ennyire megdöbbentő, hogy egymásrautaltságunkban valami módón mégis képesek vagyunk kommunikálni, együttműködni és – végső soron – érteni, megérteni a másik embert.

Igaz ez a hétköznapi érintkezésekre és tapasztalható a művészi kifejezés kapcsán is. Egy mű teljes mértékben ki van szolgáltatva a félreértésnek, a „meg-nem-értésnek” – egyfelől. Másfelől azonban olyan tartalmak hordozója lehet, amelyek – gyakran az alkotó helyett beszélve – sokakhoz szólnak, valamilyen – szavakkal nehezen vagy talán sehogyan sem kifejezhető – egységre, összetartozásra, közös tapasztalatokra hivatkozva.

Nem tudom, hogy ilyen mélyebb tartalmakat sikerült-e valaha valakinek szándékosan a műbe „juttatni”. Volt idő, hogy azt gondoltam, akkor vagyok „igazi” és „jó” művész, ha alkotásomban minden folyamatot az irányításom alatt tudhatok. Ilyen módon azonban nekem sosem sikerült jó műveket alkotnom. Elfogadhatóakat talán, amelyekből azonban mindig hiányzott valami. Ez alázatra késztetett, hogy elfogadjam a korlátaimat és hogy elfogadjam a kegyelmet, ami igazán értéket ad az alkotásomnak.

„Az alázat az igazi tudás és az igazi megismerés kapuja. Minden nagy tett és minden valódi erkölcsi és szellemi erőfeszítés feltétele. (…) A hiúság, az önzés, az érdek nemcsak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is, s nem egy alkotást fosztott meg hiú tökélye attól, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen. (…) Alázat nélkül nincs alkotó.” Pilinszky ezt is hozzáteszi (írói művekről szólva): „ Szinte nyomon követhetjük … a csodálatos változást …, amikor érezzük, hogy most már az írót is meglepi tulajdon munkája, s írása már sokkal inkább felismerés, mint közlés. Kegyelem, ingyen ajándék. A remekmű – bárkié is, bármennyire is magán viseli szerzője kéznyomát – ettől remekmű és csakis ettől.

Ottlik Géza is ír erről: Az író igazi hallgatása… abból (áll), hogy lehetőleg ne szóljon bele személyesen a műve végső mondanivalójába. „Ne mondd a mondhatatlant, mondd a nehezen mondhatót” tanácsolja Nemes Nagy Ágnes. A mondhatatlan aztán majd vagy elmondja magát vagy nem.”

Ezt az „ingyen ajándékot” azonban nemcsak elfogadni, de sokszor kivárni is nehéz. Nem „megrendelésre” érkezik, nem akkor, amikor „sürgősen szükségünk van rá”. A kegyelem természete, hogy nem lehet kiérdemelni, de kikényszeríteni sem. A várakozás azonban sohasem terméketlen.

Ottlik így fogalmaz: Ezt is csak a matematikus érti meg és a művész, hogy az ember mást csinál, másról beszél, vagy semmit sem csinál, csak van, borotválkozik, vagy megy át a Kálvin téren este nyolckor, és megvilágosodik előtte egy tiszta kép, forma, megoldása mindannak, ami hetek, hónapok, évek óta megoldatlan. S ami mélyen elmerülve munkálódott, készült valahol az emberben.”

Egy műalkotásnál (a magaménál feltétlenül) ezért sokkal fontosabbnak tartom bemutatni azokat a körülményeket, élményeket, amelyek létrejöttét motiválták, mint mondjuk elemzést adni róla. Ez utóbbit meghagyom a kedves nézőnek és a kritikusnak.

Remélve, hogy az említett tényezők, amelyek „éppen olyan” és nem „másmilyen” formában öltöttek testet, benne összekapcsolódnak majd saját tapasztalataival, és valamilyen titokzatos és minden szándékomnál teljesebb módon létrejön a kommunikáció.

  

Önéletrajz

Lengyel Orsolya grafikusművész vagyok.

1976-ban születtem, 2002-ben végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán.

2009-től tagja vagyok a Magyar Grafikusművészek Szövetségének.

 

Fontosabb egyéni kiállítások:

 

2009. - „Róma” című kiállítás, Erzsébet téri Gödör, a 6. Tánc és Performance Fesztivál keretében

- „Bizalom” című kiállítás, Szeged, Grand Café

- VOLVO Galéria, Budapest

2003.  - Buchgalerie, Innsbruck

- „UTAZÁS” című kiállítás, Fióka Art Galéria, Budapest

 

 

Fontosabb csoportos kiállítások:

 

2009. – Premio Acqui, Nemzetközi Grafikai Biennále, Acqui Terme, Olaszország

- Művészeti Szemle (a MAOE 2008-as alkotói támogatottjainak kiállítása),

Olof Palme Ház, Budapest,

2008.       -  Kisgrafikai Triennále

- XXIV: Miskolci Grafikai Triennále

- I. Ars Pannonica, Szombathely

- XIV. Szegedi Művésztelep Kiállítása, Reök Palota, Szeged

- XIV. Nemzetközi Kisgrafikai Biennále, Nismes (Viroinval), Belgium

2007.     - A Miskolci Galéria ösztöndíjasainak kiállítása

(Koralevics Ritával és Uta Heineckével)

- 100 Grafika, 100 Kortárs képzőművész c. kiállítás a Magyar Képzőművészeti Egyetemen és a Pécsi Galériában

2006.     - XXIII. Miskolci Grafikai Biennále

- XII. Szegedi Művésztelep zárókiállítása

- Kisgrafikai Biennále 2006, Újpest Galéria

2004.      - XXII. Miskolci Grafikai Biennále

- „Labirintus” című kiállítás, Margitszigeti Víztorony

2003.      - Nemzetközi Kisgrafikai és Ex-libris Biennále, Ostrów Wielkopolski

- Grafika – Fotó – Grafika, A.P.A.! Galéria, Budapest

2002.      - XXI. Miskolci Grafikai Biennále

- „Kert” című kiállítás, Fióka Art Galéria, Budapest

2000.      - „Képgrafika 2000.”, A Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakának kiállítása, Budapest Galéria Kiállítóterme.

 

 

Szakmai díjak:

 

2006.     -  XXIII. Miskolci Grafikai Biennále, a Szépmesterségek Alapítvány díja

- a 2006-os Kisgrafikai Biennále díja

2003.  -  X. Nemzetközi Kisgrafikai és Ex-libris Biennále, Ostrów Wielkopolski – dicsérő oklevél és plakett

 

 

Elnyert ösztöndíjak:

 

2008.  - MAOE Alkotói támogatás

-  XIV. Szegedi Művésztelep

2006.  -   a N.K.Ö.M. két hónapos ösztöndíja a Római Magyar Akadémiára

- XII. Szegedi Művésztelep

- a Miskolci Galéria ösztöndíja

2005.  - NKA  Alkotói Támogatás

2002.  -  A Magyar Képzőművészeti Egyetem és az Eper Grafikai Stúdió egy hónapos

 jutalomösztöndíja a Római Magyar Akadémiára